Felállni a legnehezebb

Hello mindenkiii! Itt Julcsi. Elég régen írtam, de elég elfoglalt vagyok + most szakítottam a barátommal úgyhogy összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen rossz amikor úgy érzed nincs veled senki, pedig csak a párás szemed mögül nem látod az embereket akik szeretnek. Nekem apukám segített legnagyobb meglepetésemre egy történettel. Egy szamár beleesett a kútba egy poros indiai városkában. A gazdája nagyon szomorú volt, de nem akarta, hogy az állat szenvedjen, így elkezdte a kútba lapátolni a földet. A szamár egy ideig sírdogált, de aztán a gazdája meglepetésére felállt és leporolta magát. A gazdája ahányszor lapátolt földet az állatra, az annyiszor állt föl újra és újra mígnem ki nem ért a kútból. Ez annyira tanulságos szerintem... Remélem nektek is tetszett ez a kis lelkizés, szép álmokat! ^.^